Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Márkus István

Történetének 50. kiállítását rendezi 2007 decemberében az Aulich Art Galéria. A tágas kiállítóhely egy időben kezdett el működni a neki teret adó céggel. Bár a cég és a galéria összetartozik, a galériát szándékosan nem a Hamiltonról nevezték el, mivel elsődleges célja nem a tőzsdeügynökség népszerűsítése; Márkus Istvánék a maguk örömére hozták létre, hogy lehetőséget kapjanak azok a művészek, akiket támogatásra érdemesnek találnak. A galériában zajló munka összefonódik Márkus gyűjtésével is, hiszen leginkább azoktól a művészektől vásárol, akik műveikkel szerepeltek az Aulich Artban. A Márkus-gyűjtemény fő művészei többek között Gaál József, Kovács Péter, Kárpáti Tamás, Szabó Tamás, Gruber Béla, Földi Péter, Ujházi Péter és Szikora Tamás. A cég és a galéria körül az évek során művészekből, gyűjtőkből, művészettörténészekből álló baráti kör jött létre, sokszor baráti "kuratórium" dönt a soron következő kiállításról is. Évente többször szobrász-gyűjtő és festő-gyűjtő köröket rendeznek, ahol lehetőség van művek megvételére. A mecenatúra része évi 1-2 könyv, album megjelentetése is.

Márkus István a 90-es évek közepén kezdett el műalkotásokat vásárolni, magángyűjteménye ma mintegy 300 darabból " festményekből, akvarellekből, szobrokból, grafikákból és metszetekből " áll. A 20. századi kortárs és napjainkban készült műalkotásokból álló kollekciót néhány klasszikusabb darab egészíti ki, például Benczúr Gyula alkotásai. Bár a gyűjtemény építésének fő motivációja Márkusnál a művek és a művészek iránti szeretet, néhány, a birtokában lévő műalkotás szép karriert futott be a 90-es évek óta, igazolva, hogy a kortárs képzőművészet igen jó befektetés is lehet. A galéria által képviselt irány meghatározásában és Márkus István képzőművészethez való viszonyulásában jelentős szerepe volt a 2005-ben elhunyt Supka Magdolna művészettörténésznek, aki életének utolsó éveiben csatlakozott az Aulichhoz. A legfontosabb, amit Márkus tőle tanult, hogy a művek megítélésében csakis a minőség számít. Így az Aulich Art szervezésénél, csak úgy, mint a magángyűjtemény építésénél, figyelmen kívül marad "a kedvenc művészettörténészek és a vezető irányzatok finanszírozóinak véleménye " fogalmaz Márkus István. " Jól megvagyunk, és nagyon szabadok vagyunk. Ennek a szabadságnak a diktátora, haszonélvezője én vagyok."