Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Haraszty István

műgyüjtő, szobrász

Kevés olyan gyűjtő van, aki egyben aktív művész is. Édeske, azaz Haraszty István szobrászművész közéjük tartozik. Feleségével, Évával olyan gyűjteményt mondhatnak magukénak, amely nemcsak azért különleges, mert képet ad az elmúlt 40 év hazai művészetéről, hanem azért is, mert az 500 körüli műalkotás mind barátoktól származik. Számukra ugyanis mindennél fontosabb, hogy szeressék azt, akinek a művével együtt élnek. Nem ragaszkodnak főművekhez vagy a legnagyobb nevekhez " bár 22 Kossuth-díjas alkotójuk van ", van munkájuk olyan amatőr művésztől is, akit nagyon megkedveltek.

Az 1969-es Szürenon kiállítás mérföldkő volt Édeske művészi és gyűjtői munkásságában. A tárlat alkotói közül kerültek ki azok, akiknek munkáival megalapozódott a gyűjtemény: Csiky Tibor, Nádler István, Maurer Dóra művei voltak többek közt az első szerzemények. Az alapvetően konstruktív, geometrikus profilú kollekció csupán néhány figurális darabot tartalmaz, köztük Édeske mesterének, Laborcz Ferencnek korai szobrait vagy Nikmond Beáta gránitjait. A gyűjteménybe kerülő művészek legalább két alkotással képviseltetik magukat: egy korábbi, 70-80-as évekből való munkával és egy újabbal.

A kollekció többféleképpen gyarapodik. A vásárlás mellett Haraszt" művészként abban a szerencsés helyzetben van, hogy cserélni is tud, emellett ajándékba is szokott kapni műalkotásokat pályatársaitól. A gyűjteményt felesége gondozza. "Szenvedélyemmé vált a gyűjtemény " mondja a művész. " Van, hogy elindulunk egy árverésre, megfogadva, hogy nem veszünk semmit, aztán mire észbe kapunk, már meg is vettünk valamit. Azzal próbáljuk féken tartani egymást, hogy megkérdezzük: mit veszünk le helyette"" Mert a kollekció bővítésének legnagyobb ellensége a helyhiány.

A szombati bolhapiacra járás szintén hagyománynak számít, és nagy felfedezések örömét sejteti. Volt, hogy keretáron jutottak hozzá kortárs képekhez, de az is megtörtént, hogy rábukkantak egy Jakovits József-szoborra, ami láboskékre festve hevert a fazekak és szűrők között. Később kiderült: védett mű, külföldre eladni nem lehet. De ennek a lehetősége (veszélye) különben sem merül fel, mivel Haraszt"ék soha nem adnak el egyetlen alkotást sem. Inkább a ház további bővítését tervezgetik.

Édeske és övéi
A mobilszobrász - mint műgyűjtő? Ma már nemcsak >> Haraszty István  plasztikus örökmozgói, az emberi és társadalmi balgaságainkat szelíden kifigurázó kinetikus fém objektjei köszönnek ránk gyűjteményekben, hanem Édeske otthonában is gyűjteményt találunk a kortárs magyar művészetből. Személyes múzeum ez: jó művek kerülnek ide, de még fontosabb, hogy alkotóikat emberileg becsüljék a gyűjtemény gazdái, Édeske és felesége. Egy-egy olyan darabot is szeretettel őriznek, ahol a barátság ténylegesen többet ér az adott munka esztétikai értékénél. Ez a magángyűjtés előnye - személyes lehet, s ezáltal mesél a gyűjtőről is, akinek alkotásai részesei e házi kiállításnak. A kollekció hitelét növeli, hogy Kispest azon házát ékesíti, ahol Haraszt"y az ötvenes években géplakatos ipari tanuló volt. A gyűjtemény története párhuzamos Édeske szobrásszá válásával. Első jelentős csoportos kiállítása 1969-ben a Szürenon volt a Kassák Lajos Művelődési Házban, s ez az új avantgárd társaság lett baráti körének és kollekciójának magja. Akad itt korábbi munka is - például mesterétől, >> Laborcz Ferenctől, aki a hatvanas években a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanította. Különleges Ádám Judit két kalligráfiája is: ezek 1967-ben kerültek ide, amikor a művésznő először tanácsolta Édeskének, ne próbáljon illeszkedni a hagyományos szobrászathoz, hanem a plasztikáiban engedje érvényesülni mesteremberi ötleteit. A hetvenes években már szépen gyarapodott a gyűjtemény. >> Baranyay András, >> Nádler István, >> Maurer Dóra, >> Attalay Gábor, >> Pinczehelyi Sándor, >> Csiky Tibor, >> Keserü Ilona és >> Gáyor Tibor munkái voltak a legelső szerzemények. Jórészt csere, ajándékozás vagy szerény összegű vétel folytán kerültek ide. Az 1973-as év tanulságos gyümölcse lett >> Erdély Miklósnak Az ész szeme című munkája, amelyben a beleillesztett gömböt >> Jovánovics György öntötte gipszbe. >> Galántai György és >> Deim Pál művein a személyes ajánlások a megszilárduló barátságot jelezték. A munkák kezdetben grafikák voltak, míg azóta a szerzemények többsége olajkép, de az alapelv megmaradt: Édeskéék barátságokat gyűjtenek. Kiemelkedik a példakép "nagy öreg", >> Korniss Dezső Kalligráfia Édeskének című, olajjal csurgatott csiszolópapírja (1972). Remekmű a korai >> Méhes László-nyomat (Hús) és >> Pauer Gyula plexi és fotó munkája (A művészet sematizmusa). Különlegesek >> Perneczky Géza fotói, >> Tóth Gábor kartonra nyomott ofszet Opportunista táblája, >> Türk Pétertől Az aranyifjú története és >> Szentjóby Tamás bársonyra applikált ólom Új mértékegysége.  A külföldön alkotó magyarokat képviselik >> Pierre Székely, >> Nicholas Schöffer és >> Joseph Kádár, illetve >> Lakner László alkotásai. Külön egységet képeznek az érmek (>> Borsos Miklós, >> Asszonyi Tamás, >> Vígh Tamás). E csoport dinamikusan bővül, hiszen Édeskéék mindketten kutatják az érmeket az Ecseri és más piacok kínálatában. A méretesebb kisplasztikák, fémtárgyak közé tartoznak >> Farkas Ádám, >> Ézsiás István, >> Kalmár János, >> Barta Lajos, >> Budahelyi Tibor munkái. A háromdimenziós alkotások sokszínűségét hirdeti >> Riegl Brigitta festett kavicsa, >> Böröcz András ceruza-tárgya, >> Bocz Gyula márvány formája, >> Csutoros Sándor fából készült Kabatök sorozata és >> Gádor Magda festett beton darabja. A plasztikákhoz tartoznak >> Haász István reliefje, >> Mata Attila fából készült, festett szobrai, >> Barabás Márton plexi zongoralábai és Nagámi fa tárgyai is. Az iparművészeti indíttatású tárgyak között az üvegszobrok dominálnak (>> Buczkó György); még >> Paizs Lászlótól is látunk itt akril üvegtárgyat. Iparművészettel rokonítható >> Szenes Zsuzsa műve is. Az anyagszerű tárgyak gazdagsága a kollekcióban a szobrászi érzékenység érdeme. Alkotójuk jellegzetes grafikai technikáit tükrözi >> Kéri Ádám, >> Feszt László és mások egy-egy műve. Unikum >> Péreli Zsuzsa grafikája merített papíron, valamint >> Rajk László véletlenül megmaradt nyomólemeze, és egy képregénye Andrzej Wajda műve alapján. Kiérlelt művek >> Albert Zsuzsa grafikái, anyaghasználatában különleges >> Czakó Margit gobelinje és >> Kelemen Kata bársonyra varrott selyemképe. Az anyagot a maga szerénységében szintén nagyon jól alkalmazó darab >> Heller Zsuzsa Az emlékezés képei című mázas kerámiája. Többek munkái képviselik a fotóművészetet, és egy-egy fiatal festőt is felkarol Édeske (>> Ottó László). A kollekció egésze a kilencvenes évek végén kapott új lendületet. Nyugat-Berlinből való hazatérte után Édeske idehaza is befutott, s így számos régi hiányt pótolhatott a gyűjteményben (>> Bak Imre, >> Fajó János, >> Záborszky Gábor, >> Klimó Károly). Az alapvetően továbbra is konstruktív, geometrikus vonzódást mutatják az új szerzemények >> Konok Tamás, >> Schmal Károly és >> Mengyán András művei közül is. A gyűjteményben ugyanakkor vissza-visszatérő játékos, akár groteszk irányra egy-egy eltérő szemléletű példa >> Kemény Görgy grafikája, illetve >> ef Zámbó István képei. Mára klasszicizálódott darabok >> Bartl József, >> Papp Oszkár, >> Schéner Mihály művei, barátságot idéznek >> Lux Antal, >> Misch Ádám, >> Lukoviczky Endre munkái. >> Váli Dezső műterem-sorozatának ide került darabja viszont azért keserédes, mert nem társul hozzá közeli emberi kapcsolat. Mint Kornisshoz hasonló fontosságú mester kapott előkelő helyet >> Bálint Endre és >> Jakovits József is; ide társítható a szép >> Vajda Júlia-tempera. Nemrég sikerült grafikát szerezni Édeske 1945-1948 közötti rajztanárától, Komjáti >> Vanyerka Gyulától is. A kollekció ilyen kikerekítését ösztönözte, hogy 2002-ben egy válogatását bemutatták Csepelen.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)