Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Kozma Péter

képregénygyűjtő

Kevesen mondhatják el, amit Kozma Péter, hogy 18 éves korában, New Yorkban volt az első képzőművészeti kiállítása, amit újabbak követtek, többek között Párizsban, Bécsben. Kozmát gyerekkorától fogva érdekli a rajz, a grafika, és bár foglalkozott is velük, a műegyetemre felvételizett. Alkalmazott grafikusként lemezborítókat, plakátokat tervezett, az egyetem után rajzfilmes lett. Noha a képzőművészettel idővel felhagyott, alkotóként és üzletemberként máig meghatározó szereplője a hazai reklámpiacnak.

Kozma Péter olyan családban nőtt föl, ahol valaki mindig gyűjtött valamit. Ő a képregények és a karikatúrák mellett döntött, ami szinte magától értetődő volt, hiszen ezeket " újság formájában " már gyerekként is gyűjtötte. Tizenöt évvel ezelőtt aztán elkezdte felkutatni azokat a művészeket, akiknek addig csak kiadványokban látta a munkáit. A magyar karikatúra első nagy virágzásának idejéből " az 1830-as, 40-es évekből " éppúgy találhatók művek a kollekcióban, mint kortárs alkotóktól. A magyar képregénynek a gyűjtő szerint eddig igazából egy nagy korszaka volt, ami a 60-as évektől a 80-as évek közepéig tartott. Bár a gyűjtemény mindkét műfaj esetében a "virágkorokra" koncentrál, Kozma a köztes időszakokra is figyeli, mondván, hátha feltűnnek eddig ismeretlen csúcsok. A karikatúrakollekcióban Homicskó Atanáz, Gáspár Antal és "az öt nagy" " Kaján Tibor, Várnai György, Brenner György, Hegedűs István (Hihi) és Sajdik Ferenc " a húzónevek, míg a képregénygyűjtemény első számú alkotója Zórád Ernő.

Miután magángyűjteménye kinőtte otthonát, Kozma arra gondolt, miért ne lehetne ezt publikussá tenni, s megalapította a kArton Galériát, a Magyar Karikatúra és Képregény Múzeumot. A múzeum kiállításai egyrészt segítik a gyűjtemény bővítését, másrészt elengedhetetlen eszközei a Kozma Péter által kitűzött célnak: "Mindent megteszek azért, hogy ezt a két műfajt Magyarországon is a helyükön kezeljék, úgy értékeljék őket, ahogy külföldön. A hazai klasszikus műtárgypiacot sokan alakították, formálták olyanná, amilyennek ma ismerjük, a karikatúra- és képregénypiacot azonban kevesen képviselték, nem volt formálható. Mi formáljuk, építjük most, és ez hatalmas felelősség."