Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Brinker Nancy Goodman

festménygyűjtő

A gyűjteményről már 2004 februárjában beszámolt egy Palm Beach-i napilap, kiemelve, hogy az amerikai nagykövet nem csupán rezidenciája díszítésére, hanem önmaga számára is vett magyar műveket. Eredetileg amerikai nőművészeti alkotások jutottak volna a rezidenciára: ez Hubay Jenő családjának 1941-ben épített villája, amelyet az Egyesült Államok hét évvel később vásárolt meg a mindenkori nagykövet otthonául, máig megtartva a berendezés részeként a hegedűművész és zeneszerző idősebb Hubay Bösendorfer zongoráját is. Az Egyesült Államok külföldi nagykövetségeit az 1964-ben indított ART in Embassies program keretében, központilag tervezett módon rendezik be műtárgyakkal, ám a Brinker hivatalba lépésekor elszenvedett 2001 szeptemberi terrorcsapás megakasztotta e programot. A nagykövet ehelyett választott magyar műveket. Aba Novák Vilmos New York-i városképe volt első vétele. A kezdetben inkább csak gesztusértékű választásokat tudatos gyűjtés váltotta fel.  Munkácsy Bádogdob című, 1871-ben Düsseldorfban készült festménye 2002-ig a Thyssen-Bornemisza Gyűjteményben lapult, és a Sotheby’s londoni árverésén vette meg Brinker. A századfordulós anyagból kiemelkedik >> Vaszary János 1905-ös portréja Batthyány Ilona grófnőről: a mű kvalitása mellett vonzereje volt az is, hogy 1915-ben szerepelt a San Franciscó-i Panama Pacific kiállításon és annak catalogue de luxe-ében. A grófnő személye is különleges: idősebb Andrássy Gyula miniszterelnök lánya, a kivégzett Batthyány Lajos unokájának felesége, és Batthyány Gyula festő édesanyja a portré alanya. A huszadik századi válogatásban kiváló avantgárd művek tűnnek fel. >> Moholy-Nagy László 1920/1921-ben készült kompozíciója mellett az egy évvel későbbi Bortnyik Sándor-mű különlegessége, hogy Bortnyik azon a Nemzetközi Dadaista-Konstruktivista Kongresszuson cserélte el művét Forbát Alfréddal Weimarban, ahol ő Kurt Schwitterstől és Theo van Doesburgtól is kapott cserébe egy-egy művet, amelyek tőle utóbb a Szépművészeti Múzeumba kerültek. >> Beöthy István absztrakt szobra és >> Tihanyi Lajos Abstraction - création indíttatású műve (mindkettő 1928) a Párizsban megtelepedett magyar avantgárdot képviseli. A floridai kiállítás meghívójának címlapját >> Uitz Béla diófapác munkája díszítette; a mű korábban Bedő Rudolf, majd Dévényi Iván tulajdonában volt. Ide köthető >> Nemes Lampérth József Kolozsvár című tusképe is, amely 1920-ban Berlinben készült, és Gustav Ekström svéd gyűjteményéből került haza. E képhez hasonlóan, ugyancsak a Vasilescu-gyűjteményből jutott Brinkerhez >> Ország Lili A fal előtt című festménye (1955), amely >> Anna Margit és >> Bálint Endre egy-egy művével képez egységet a kollekcióban. Az anyagban további színvonalas klasszikus művek találhatóak (>> Ferenczy Károly, >> Gulácsy Lajos, >> Márffy Ödön, >> Berény Róbert, >> Patkó Károly és >> Barcsay Jenő), ám az igazi erény, hogy a sor nem áll meg az Európai Iskola táján, hanem folytatódik a kortársak felé. Már az avantgárd művek is sejtették, hogy itt nem csupán egy nagykövet reprezentatív képanyagát látjuk, hanem egy bátrabb válogatást; a kortárs anyagban még nagyobb öröm >> Tót Endre, >> Frey Krisztián és >> Lakner László műveit felfedezni. E műcsoport zömét Brinker 2004-ben a Blitz Galéria működését befejező, a műtárgyanyagot felszámoló, zártkörű, meghívásos árverésein vette, és alighanem jól tette: Kováts Lajosnál az Iparterv generáció remek korai művei húzódtak meg, amelyeket máshonnan egyre nehezebb lesz megszerezni. További példaként >> Kelemen Károly, >> El Kazovszkij és >> Klimó Károly művei is a gyűjteménybe tartoznak, valamint a floridai kiállításhoz megjelent katalógusfüzet előszavában Brinker barátai között említette >> Bak Imrét, >> Nádler Istvánt, >> Soós Tamást és >> Szűcs Attilát is. Kitüntetett hely illeti meg >> Fehér Lászlót, akinek három műve is a gyűjtemény része. A legismertebb a Brigádkirándulás című 1979-es pannó, amely a Blitz Galéria két évvel ezelőtti árverésén hat millió forint plusz jutalékért került Brinkerhez, és a Financial Times 2005. február 12-i Műgyűjtés mellékletében, a floridai műpiacról - többek között Brinker gyűjteményéről - szóló cikk mellett reprodukcióként szerepelt. Nem érdektelen Fehérnek a Brinkerről a táci műteremben 2004-ben festett portréja sem: az egészalakos kép meglepő nyíltsággal jelzi egyszerre a portréalany erős személyiségét és lelki vívódásait.
(Részlet Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények című, 2006-ban az Enciklopédia Kiadónál megjelent kötetéből)