Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Genthon István

Publikációk és barátságok  Genthon István gyűjteménye is baráti és szakmai kapcsolatok eredményeként alakult ki, és a művészettörténész emlékkonferenciájához kapcsolódóan, 2003 decemberében került kiállításra a Nemzeti Galériában. A művek összeszedése Zsákovics Ferenc, a Grafikai Osztály munkatársa érdeme, mivel azok nem önálló csoportban kerültek beleltározásra, s így csak a kartonokon feltüntetett Genthon István-eredet alapján lehetett őket összeválogatni. Zsákovics az Art Magazin 2004/1. és az Ars Hungarica 2004/1. számában írt az anyag feldolgozásáról. Az Ars Hungarica ezen száma közölte a gyűjtemény katalógusát és reprodukcióit is. A második világháború után rövid ideig a Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként, majd előbb a Régi Magyar, utóbb a Modern Külföldi Osztály vezetőjeként dolgozó Genthon műtárgyai ugyan nem tekinthetőek tudatosan összeállított gyűjteménynek, Zsákovics azonban találóan fűzi ehhez hozzá, hogy ez "ennek ellenére igen jelentős kollekció, mert jól tükrözi a művészettörténész személyes kapcsolatrendszerét, szakmai érdeklődését és a 20. század első felének rajz- és éremművészeti törekvéseit." A grafikai anyag Székely Bertalan, Mednyánszky László és Rippl-Rónai József alkotásaival kezdődik. A Ferenczy művészcsalád minden tagját képviseli mű. Széles a Gresham-kör művészetének jelenléte (például Szőnyi István), hiszen Genthon a csoport legfőbb teoretikusa volt. A személyes kapcsolatot közvetlenül mutatja Scheiber Hugó portréja Genthonról, valamint Czóbel leányfej-rajza, amelyet "régi barátsággal" dedikált a művészettörténésznek. Genthon példája nyomán számos más, már a második világháború előtt aktív művészettörténész kollekcióját érdemes lenne rekonstruálni; egy ízlésében eltérő példa Jajczay János, akinek portréja - az általa egyik legjobban kedvelt művész, Aba Novák Vilmos festménye - 2005 tavaszán volt látható a Mű-Terem Galéria árverésén. Kállai Ernő hagyatékából az Óbudai Pincegaléria mutatott be grafikai válogatást 1984-ben. A rövid, de informatív katalógushoz írott előszavában Andrási Gábor kifejtette, hogy Kállai esetében sincs értelme tudatos gyűjtésről beszélni. Forbát Alfréd és Bortnyik Sándor műve például a közös németországi tartózkodás során kerültek a művészetük mellett írásaival kiálló Kállaihoz. Max Bill és Georges Vantongerloo művei Kállai aktív nemzetközi kapcsolattartásának köszönhetőek. Mednyánszky-grafikák azért kerültek hozzá, mert könyvet írt a művészről; Borsos Miklóstól és másoktól széles körű levelezése révén kapott ajándék műveket. Az Európai Iskola grafikái - a kevésbé felkapott mesterek közül Fekete Nagy Bélát és Martinszky Jánost említve - a csoport szervezése kapcsán jutottak Kállaihoz.