Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Bán György

festménygyűjtő

Bán György az 1970-es évek elején kezdte el gyűjteni az Európai Iskola, Szentendre klasszikusait, amelyet később a konstruktívok követtek. A gyűjteményben ma már a kortársak vannak túlsúlyban, ezen belül is az absztrakt expesszionizmus és az informel 1945 óta született remekei.
"Ami gyűjteményem kortárs részét illeti, mindenek előtt az Iparterv 68-as kiállításán résztvevő művészek alkotásai állnak a fókuszban, de tőlük is elsődlegesen a kiállítás korszakában,  a 60-as, 70-es évek újjáépülő avantgarde-ja idején készült művek." A falakon Lakner László, Hencze Tamás, Nádler István, Bak Imre, Keserü Ilona, Tót Endre alkotásai remekül "elbeszélgetnek" Vajda Lajos, Deim Pál, Vojnich Erzsébet, Szűts Miklós lírai, szürrealista absztrakt alkotásaival, valamint Barcsay Jenő, Konok Tamás vagy Bortnyik Sándor konstruktív irányzatú műveivel, vagy akár Swierkiewicz Róbert és Mulasics László kizárólag non-figuratív munkáival.
A harmónia megvalósulása annak a tudatosságnak az eredménye, amelynek szellemében Bán György a gyűjteményét építi. Mindennél fontosabbnak tartja ugyanis, hogy legyenek szabályok, rendezőelvek, amelyek véleménye szerint nélkülözhetetlenek egy minőségi kollekció létrehozása során. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy ezek a szabályok egyben korlátokat is jelenthetnek a gyűjtő számára.
Az egyik ilyen rendezőelv, hogy nem gyűjt figuratív alkotásokat. "Persze van  1-2 alakos képem a korai gyűjtői korszakomból, például Anna Margit Önarcképe, vagy Ámos Imre Festőpár című alkotása, de elenyésző számban a gyűjtemény egészéhez képest."
A másik alapelv, hogy nem neveket kell vásárolni, hanem jó képeket. "Még ha vannak is kedvenc művészeink, akkor is csak abból a korszakból való művet szabad megvásárolni, amely minőségével, gondolatiságával beleillik gyűjteményünkbe. Ha pedig csupán más korszakából származó vagy gyengébben sikerült képet tudunk az adott művésztől vásárolni, inkább ki kell hagyni a vételt, és nem szabad a művész nevének csapdájába esni."
Ez persze nagyon megnehezíti a gyűjtést. Sok energiát, türelmet, áldozatot és gyakran lemondást követel, továbbá magában hordozza a kudarc veszélyét. Bán György mégis azt állítja, hogy gyűjteni csak konzekvensen, megalkuvás nélkül szabad. A műgyűjtés nem lehet azonos a művek vásárlásával, kell hozzá a gyűjtő személyisége is. Ez utóbbi nélkül ugyanis nem beszélhetünk minőségi kollekcióról, csupán műalkotások halmazáról.