Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Feuer András

festménygyűjtő

Feuer András a ?80-as években kezdett gyűjteni magyar klasszikus avantgarde műveket, valamint azok "előzményeit és utózmányait". "Eleinte az ember képeket vesz, aztán kialakul egy koncepció, amitől egyéni ízűvé válik a gyűjtemény."
"Mindig nagyon érdekelt engem, hogy hol a legjelentősebb a világban a festészet. Hol van a centrum?" A 19-20. század fordulóján Franciaországban, később azonban Németországban, Oroszországban, majd Amerikában. "Kérdés, hogy ma egyáltalán van-e valahol ilyen csomósodási pont." Feuer szerint nagy és egyre gyorsuló átalakulás zajlik a képzőművészetben. Nemcsak a képalkotás módja változott meg, hanem a festészet értéke is. "Ma már részben a nyilvánosság csinálja a festészetet. Amiről sokat cikkeznek, az lesz az etalon." A kortárs művészet problémájának tartja, hogy nem tud mély, sok mindenki számára általános gondolatokat közvetíteni. "Már mindent elmeséltek a képzőművészet nyelvén, a művészek ma a kis részletek, gondolattöredékek eredeti megközelítésére kényszerülnek, és ezáltal az egész festészet atomizálódik. Kis porcikák lesznek, amik nagyon érdekesek és eredetiek, ugyanakkor egyre nehezebben érthetőek az átlagember számára." 
Feuer András az 1990-es évektől gyűjt kortársakat. Többek közt Veszelszky Bélát, Korniss Dezsőt, Lakner Lászlót, Swierkiewicz Róbertet, Bak Imrét, Vajda Lajost. <br>Legjobban az unikális alkotókat szereti, akik nem a mesterüket követik, nem következnek semmiből, és nincs tanítványuk, nem folytatja őket senki, nem sorolhatók semmilyen irányhoz, ilyen például Gulácsy, Tóth Menyhért, Országh Lili vagy Gedő Ilka.
A kortárs alkotásokat még 15 év elteltével is prekoncepció nélkül vásárolja.
"Egyelőre nem akarom az örömömet elrontani azzal, hogy elvek szerint gyűjtsek.  Én nem akarok ebből publikációt írni, ebből élni, ezáltal híres ember lenni, és múzeumot sem akarok alapítani. Én ezeket fogyasztom, élvezem, ide-oda pakolgatom, nézegetem, kielégítem vele mélyen bennem rejtőzködő feudális hajlamaimat, a birtoklási vágyamat."
Igaz ugyan, hogy több évtizedes gyűjtői múltjából fakadóan gyakran állnak össze a fejében virtuális gyűjtemények, így ma már felmerül benne a gondolat, nem biztos, hogy egy műtárgyat birtokolni kell, lehet, hogy a birtoklás csak egy mérföldkő az úton.