Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Gerő László

Amikor 1992-ben először került multinacionális céghez, adott volt, hogy az irodák üres fehér falfelületeire képzőművészet kerüljön. Már a 80-as évektől aktívan figyelte a művészeti közeget, a kilencvenes években aukciókon licitált maga is: nagybányaiakat kezdett gyűjteni, ezektől a képektől azonban mára jobbára megvált. A "tájképek, színek, századeleji nyugalom" után valami progresszívebbet akart, amit először egy kis első emeleti lakásban, az akkori Dovin Galériában talált meg Barabás Márton szürreális, szétrobbanó zongoraalkatrészeivel találkozva.
Három éve fordult igazán a kortárs felé. "Akkor baráti tanácsra az úgynevezett kánont kezdtem vásárolni: Hencze Tamás, Bak Imre, Nádler István, Konok Tamás munkái jelentették a kezdetet." Személyes találkozások, műteremlátogatások során közeli viszony alakult ki az alkotókkal. Az anyag később Klimó Károly, El Kazovszkij, Mulasics László munkáival bővült. Jórészt a 60as, 70es, kisebb részben a 80as évekre terjedt ki a törzsanyag. Amikor érdeklődése a "fiatalok" felé fordult, a "mesterek" tanácsát kérte, hogy ajánljanak tanítványaik közül. Így kerültek birtokába Braun András, Szarka Péter, Batykó Róbert és Szűcs Attila munkái.
Gerő szerint nehéz dolga van annak, aki a legfiatalabb művészekhez akar nyúlni, hiszen a támpont kevés, a művészetkritika még kevesebb. Ráadásul ?nincs nemzetközi kontextusba helyezve a magyar kortárs művészet?, amit komoly hiányosságnak tart.
Az Egyesült Államokban élt unokabátyja hozta el a továbblépést, amikor összeismertette mostani művészeti tanácsadójával, akivel aztán szisztematikusan elkezdték végigjárni a nemzetközi vásárokat. Mind az európai, mind az amerikai művészeti közegben számára két irányzat lett igazán érdekes, az úgynevezett látomásos realizmus (az angolszász terminológiában: magic realism) illetve az újrealista festészet, amelyet kollekciójában például a mai lipcsei alkotók képviselnek.
Másfél éve ismerkedett meg Kicsiny Balázzsal, akinek egész munkássága, alkotói filozófiája megfogta. Kicsiny munkái bizonyos módon visszahozzák a kamaszkori scifi irodalmi élményeit, fiatalkori vonzódását a fantasyhez, vagy Truffault filmje, a Fahrenheit 451 hangulatát is, amellyel egyébként első közös beszélgetésük is indult.
Saját definíciójában egy gyűjtőnek - miközben befektetési szempontokkal is számol - mecénásnak is kell lennie, "amely szerep felértékelődik egy olyan közegben, amely képtelen rendesen öszszezárni sorait". Gyakran támogat maga személyesen illetve a cége is művészeti eseményeket vagy - jelesül - katalógusok megjelentetését is.