Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Juhász László

A hetvenes években a Pannónia Filmstúdió új alkotóbázisokat nyitott többek között Pécsett is, lendületet adva ezzel a magyar animációnak és grafikának. Olyan új és régi tehetségek dolgoztak akkor együtt, mint  Orosz István, Rófusz Ferenc, Ternovszky Béla vagy Kovásznai György. Sokan közreműködtek a régi úgyn<"xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" />evezett Pécsi Műhely tagjai közül is, közülük például Ficzek Ferenc, Kismányoky Károly, Szíjjártó Kálmán vagy Pinczehelyi Sándor. Juhász László abban az időben gesztusból, emlékül több képet is kapott munkatársaitól, de "órára meg tudja mondani", hogy mikor kezdte el tudatosan gyűjteni a kortárs alkotásokat: Amerigo Tot hetven éves születésnapi köszöntésekor az este végén a mester elé tolt egy üres, fehér lapot, és arra kérte, rajzoljon neki valamit. A dedikált Hokedlin ülő akt indította el a megannyi akt grafika, festmény vásárlásának folyamatát. Szabó Sípos Tamás, Egyed László, Lajta Gábor, Sinkó István több, hagyományos és olykor kimondottan szokatlan aktsorozatát is magáénak tudhatja a gyűjtő. Egy véletlen indította el tehát arra, hogy tematikusan kezdjen felhajtani kifejezetten akt képeket, és bár megfogalmazása szerint "nem fatalista, de a sorsnak mégiscsak komoly szerepe van az életünkben."<"xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Amikor főnöke disszidálása után átpártolt a kereskedelembe, leginkább az a szellemiség hiányzott neki, amihez a kreatív közegben hozzászokott, így " elmondása szerint " "egyfajta cukorpótlóként" jött az elhatározás, hogy aktív kapcsolatot keres a képzőművészeti szcénával. Azóta természetesen gyűjteményének tematikája is kiszélesedett már, de a mai napig megmaradt a pécsi kötődésű művészek túlsúlya. Juhász László számára a gyűjtés sokkal inkább jelenti a támogatást, felkarolást és sok esetben a baráti kötelékeket, mint a befektetési alapú, tendenciózus kutatást. Azt tapasztalja, hogy "sok esetben valóban kenyérkérdés, hogy megvegye valakinek a munkáját", de szívesen támogat ilyen módon tehetséges fiatalokat: "a művész szól, ő pedig vesz tőle valamit." Gyűjteményébe a fiatalok köréből számos alkotás került Kígyós Sándor szobrásztól, Romvári Mártontól, a Lantos-tanítvány Sas Miklóstól vagy a Gaál-tanítvány Varga Leon Gábortól, de előszeretettel segít például Fekete Dénesnek is, akire ismerősei hívták fel a figyelmét.

Jelenleg képzőművész feleségével, Kígyós Borbálával és héthónapos kislányukkal él, nagyobbik fia háromdimenziós animációt tanul, kisebbik fia pedig közgazdaságtant. Leírása alapján "a lakókörnyezete az évtizedek során koncentrikusan megtelt képekkel", ugyanakkor mindig fontosnak tartotta, hogy az irodáiban is jelen legyen a kortárs művészet. "Fontos jelzőrendszer ez, ha valaki belép, rögtön lássa, milyen nyelvet beszélünk."

Juhász László széles körben a régi siófoki kenyérgyári épület revitalizálásáról és újrakereszteléséről ismert, sokan nem utolsósorban a 2008-ban ott megrendezett Frank O. Gehry kiállítás kapcsán ismerik. A kenyérgyár 2002-ben zárt be, az épületet ekkor vásárolta meg Juhász azzal a céllal, hogy a manapság jószerivel csak a szórakozóhelyeiről ismert Balaton-parti város számára egy közgyűjtemény alapjait megvesse. Bevallása szerint "akkor, amikor meglátta, hogy a Fiatal Művészek Egyesületének 600-700 alkotása méltatlanul egy raktárban porosodik, elhatározta, hogy belevág az intézményalapításba". Az egykori ipari ingatlanból kortárs művészeti központtá váló intézmény - a kenyér sütési hőfoka után - a szimbolikus 320 fok elnevezést kapta. A művészeti, tudományos és oktatási tevékenységeket összefogó, nemzetközi színvonalú központ ötletgazdájaként bízik benne, hogy két éven belül felújítottan és működőképesen átadhatják az épületet.

Nagyon komolyan gondolja, hogy "aki megteheti, annak vissza kell forgatnia pénzét a művészet, a képzőművészet, a tehetség  támogatásába". Szerencsésnek érzi magát, hogy ezt megteheti, és mindig szóváteszi, ha olyasvalakit lát, "akinek lehetősége lenne rá, de még csak eszébe sem jut a mecenatúra lehetősége, a filantróp felelőssége!"