Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Konok TAMÁS

Konok Tamás valójában sosem vágyott arra, hogy gyűjteménye legyen. Tulajdonképpen nem tett komolyabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megalapozzon és aztán folyamatosan és szisztematikusan továbbépítsen egy kollekciót. A gyűjtemény tulajdonképpen magától nőtt ki, ezért is volt meglepő magának Konok Tamásnak is, amikor 2008-ban Győrben bemutatták a kollekció válogatott műveit. A képzőművész-gyűjtő elmondása szerint furcsa volt együtt látni a gyűjtemény 250-300 darabos grafikai részlegéből válogatott lapokat, hiszen közülük több olyan is volt, ami csak nagyon ritkán került a szeme elé. Emiatt sem tartja magát klasszikus gyűjtőnek: otthonában vagy műtermében nemigen rakja ki a falakra sem mások, sem saját képeit. Úgy érzi, túlságosan befolyásolná az alkotásban, így helyette inkább a tér tiszta, szinte minimalista megjelenése áll közelebb igényeihez.

A gyűjtemény tehát szinte magától jött létre és aztán szinte automatikusan növekedett. Kialakulása az 1960-as évekre, Konok Tamás párizsi tartózkodásának kezdetére tehető. A művészt abban az időben rendszeresen hívták a kor egyik legjobb párizsi galériája, a Galerie Maeght megnyitóira. A meghívások már önmagukban is nagy megtiszteltetést jelentettek, hiszen a kor párizsi művészvilágának legkiválóbb képviselői, köztük művészek, gyűjtők, kritikusok, szakírók fordultak meg ezeken a vernissage-okon. Azon kívül, hogy a kor művészetét nagyban befolyásoló főszereplőkkel találkozhatott, a meghívás azért is volt különösen vonzó, mert a galéria a meghívott vendégek, az állandó látogatók számára rendszeresen adott ki kis példányszámú, általában 100 példányos litográfiai albumokat. Ezek a kiadványok a kis példányszám miatt nem kerültek piaci forgalomba, a hozzájutás nehézsége miatt értékük azonban jelentős volt még akkor is, ha a művész nem számozta és szignálta őket a nyomtatás után. Ugyanakkor Konok Tamás néhány "szemfüles" kollégájával együtt megtalálta a lapok egyediesítésének és hitelesítésének módját. A megnyitókon ugyanis szinte minden alkalommal jelen volt maga az alkotó is, akihez a vernissage formális programja után közvetlenül oda lehetett menni, hogy a mester aláírja a lapokat. Ez természetesen remek lehetőség volt arra is, hogy megismerkedjen a már akkor is legendás alkotókkal, akár csak néhány rövid szót váltson a számára fontos művészekkel, vagy esetenként hosszabban is diskuráljanak. Konok Tamás ilyen alkalmakkor ismerkedett meg és szignáltatta lapjait a kor olyan művészóriásaival, mint Juan Miró, Antoni T"pies, Eduardo Chillida vagy Alexander Calder.

A gyűjtemény egyik jellegzetessége és különlegessége, hogy nagy számban találhatóak benne grafikai munkák, egyedi és sokszorosított alkotások egyaránt. Magyarországon egyelőre igen kevés a grafikagyűjtő, a technika itt még nem eléggé megbecsült. Konok Tamás meggyőződése szerint azonban a művészet nem technikafüggő és nem is stílus kérdése, hanem kizárólag a kvalitáson múlik. Azaz nem számít a technika, a méret és adott esetben a példányszám sem, ha a mű működik, ha a szemlélő azt látja, hogy az alkotásban egy idea végsőkig való kiérlelése, kiművelése jelenik meg. A gondos, letisztult megformálás pedig nem feltétlenül a geometrikus-konstruktív művészet sajátja, így Konok Tamás nem csupán a saját stílusához hasonló - vagyis geometrikus - alkotók (köztük Hans Hinterreiter, Frank Badur, Vera Molnar, Jesús Rafael Soto) munkásságából válogat gyűjteménye számára, hanem olyan fontos elődeitől és tanáraitól is kapott vagy cserélt műveket, mint például Barcsay Jenő, Borsos Miklós vagy Berény Róbert.

Habár a grafikának egyértelműen domináns szerep jut gyűjteményében, Konok Tamás más médiumoktól sem idegenkedik. Saját barátai és természetesen felesége, Hetey Katalin szobrászművész révén kiterjedt szobrász baráti körrel is rendelkezik, így otthonában és kertjében többek között Lothar Fischer, Gottfried Honegger, Pátkai Ervin és Ingo Glas művei is megtalálhatók. A fotók közül pedig főleg Moholy-Nagy Lucia néhány eredeti, a húszas évekből származó felvételére büszke, és nem utolsósorban arra a néhány képre, amit Lucien Hervé róla és Hetey Katalinról készített műtermükben.