Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Kopcsik Lajos

festménygyűjtő

Kopcsik Lajos szenvedélye a munkáján kívül a zene és a képzőművészet, amelyek közül egyik sem uralja a többit, hanem tökéletesen kiegészítik, sőt, erősítik egymást. Az összefonódást jól példázza, hogy munka közben Corellitől Rachmanyinovig több száz lemezéből válogat magának hallgatnivalót, ahogy otthon a képzőművészeti gyűjtemény szemlélésekor is elengedhetetlen kiegészítő a muzsika. Ugyanakkor a műalkotások felfedezésével és tanulmányozásával töltött évtizedek jelentősen segítették abban, hogy szakmájában sikeressé, sőt, világhírűvé válhasson. Kopcsik Lajos sajátos technikával cukorképeket készít, a különleges anyagból számtalan alkotást formál, népi- és iparművészeti tárgyak cukorból készült utánzatain kívül klasszikus műalkotásokat " köztük például van Gogh, Monet, Miró és Picasso képeit " is reprodukálja. Nemrégiben fejezte be saját múzeumában, az egri Kopcsik Marcipániában azt a rendkívül látványos, minden apró részletre kiterjedően megformázott barokk szobát, amelyben a padlótól a plafonig a teljes berendezés cukorból készült, beleértve még a falon látható "festményt" is.

Képzőművészeti gyűjteményében bátran felvállalja kevésbé ismert alkotók munkáit is, és fontos feladatának érzi, hogy felhívja a figyelmet olyan, számára meghatározó művészekre, akik - megítélése szerint - az utóbbi időben méltatlanul háttérbe szorultak. Nem kizárólag "sztárművészeket" keres tehát, hanem sokkal inkább arra törekszik, hogy gyűjteményével saját világnézetét, felfogását, érdeklődését mutassa be. A kollekció létrehozásának kezdetén gyűjtött alkotók munkáitól később sem vált meg, hiszen "azok is hozzátartoznak a gyűjtemény történetéhez". A gyűjtést az 1970-es években eleinte Mácsai István, Patay László, Orosz János, Angyalföldi Szabó Zoltán, Szabó Vladimir, Bornemisza László, Duschanek János, Somogyi Győző, Galambos Tamás, Lóránt János Demeter, Rátkay Endre és Cziráky Lajos műveivel kezdte. Kopcsik Lajost legfőképpen a figurális művészet ragadta magával, azon belül is leginkább az emberábrázolás, az embert eltérő élethelyzetekben bemutató, vagy különös hangulatot és olykor szürreális világokat tematizáló alkotások érdeklik. Ezért mind ironikus, mind költői-szürreális, mind expresszív-kritikai megközelítésű munkákat is egyaránt beemelt gyűjteményébe. Így jutott el a gyűjtés későbbi szakaszában Deim Pál, Kokas Ignác, efZámbó István, Szurcsik József, Földi Péter és Barabás Márton alkotásaihoz.

Megtalálta a lehetőséget arra, hogy a zene iránti hódolatát a képzőművészetbe és a gyűjtemény bővítésébe is átfordítsa: a bezárt szegedi hegedűgyárból jó néhány hegedőtestet szerzett, amelyeket kedvelt művészeivel alakíttat át műalkotásokká: eddig már beérkezett a kollekcióba Barabás Márton, efZámbó István, Szurcsik József, Dienes Gábor és Galambos Tamás "hangszere" is.

Korábban is foglalkozott a gyűjtemény tematikus bővítésével: a kollekcióban külön szekciót képeznek például az anyaságot, az "anya gyermekével" tematikát megjelenítő grafikai alkotások. Természetesen számos más egyedi és sokszorosított alkotás is helyet kapott a grafikai gyűjteményben, amelynek jelentős hányadát Reich Károly, Almásy Aladár, Szabados Árpád, Gross Arnold, Würtz Ádám és Kass János munkái teszik ki. Ez utóbbinak " ismét Kopcsik Lajos zenei szenvedélyéből következően " Bartók Béla "Kékszakállú herceg vára" operájához készült sorozatából nemcsak grafikák, hanem egyedi festmények is kerültek a gyűjteménybe.

A festészet és grafika dominanciája mellett a gyűjtőt a szobrászat is érdekli, több tucat plasztikájának felét jelenleg Németh János kerámiaszobrai teszik ki, akinek erőteljes, egyedi, kissé a népművészeti hagyományból táplálkozó alkotásai igazán közel állnak hozzá, ahogy Kárpáti Tamás, Borsos Miklós, Kő Pál, Duray Tibor, Tóth Ernő, Zsakó István és Szabó Tamás kisplasztikái is.

Kopcsik Lajos nagyon lényeges elemnek tartja a gyűjtő állandó érdeklődését, a művészeti folyamatok figyelemmel kísérését. Sokat jár kiállításokra, kezdettől fogva gyűjti a katalógusokat, és büszke rá, hogy a Művészet " később Új Művészet " című folyóirat összes évfolyama hiánytalanul megvan nála. Nem áll le a gyűjtemény építésével sem, és ritkán válik meg egy-egy darabtól, ha ez mégis előfordul, akkor legfeljebb azért, hogy az adott tárgyat egy másik műre cserélje, olyanra, amely esetleg hiánypótlásul szolgálhat a kollekció összképe szempontjából.