Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Lotfi FARBOD

Lotfi Farbod már otthonról is a művészet szeretetét hozta magával. Édesanyja operaénekes és zenetanár. Édesapja ugyan katonatisztként kezdte pályafutását, művészi fogékonyságának köszönhetően azonban később elismert restaurátorként élt Iránban. Nem véletlen tehát, ha a későbbi pénzügyi szakember - habár közgazdasági tanulmányokat végzett - már egyetemi évei alatt aktívan érdeklődött a képzőművészet iránt. Gyűjtői "karrierje" során ez volt a "rézkarc-korszak", ekkoriban ugyanis kiváló alkotók hitelesített, zsűrizett sokszorosított grafikáit vásárolta, ezek fértek akkor bele a keretbe. A kedvező kondíciók - mint például a hosszú távú részletfizetési lehetőség " már a takarékos diák számára is lehetővé tették egy-egy komolyabb munka birtokba vételét. A kezdő gyűjtő döntéseinek megalapozottságát mutatja, hogy az ebben az időszakban megszerzett műveket, többek között például Almásy Aladár, Melocco Miklós és Reich Károly munkáit ma is nagy becsben tartja.

Később, a családalapítás idején, illetve a biztonságos anyagi körülmények megteremtéséig a gyűjtemény fejlesztésében némi kényszerszünet következett be. Ezt követően jöhetett el a második gyűjtési fázis, ahol már a sokszorosított grafikák helyett az egyedi munkákra került át a hangsúly. Bár ma már érett gyűjtőnek tekinthető, mind a mai napig folyamatosan igyekszik a legjobban megismerni a kortárs képzőművészeti szcénát. Figyelmét ezen belül alapvetően a magyar vagy magyar származásúnak tekinthető alkotókra fókuszálja. Mindazonáltal nem tartja magát "rögeszmés" gyűjtőnek. Általában például nem áll szándékában megharcolni egy-egy műért. Talán ezzel is magyarázható, hogy aukciók helyett inkább galériákban vásárol. A gyűjteményébe került némely műtárgy beszerzését szinte a bútorvásárláshoz hasonlítja: egy-egy galériában vagy kiállításon meglátott alkotásról rögtön tudta, hogy otthonában vagy irodájában megfelelő helyre kerülnek majd. Más művek esetében azonban nem ezek a szempontok motiválják, hanem elsőrendűen az esztétikai kvalitást, az alkotás művészi kidolgozását, az igényes tartalmat és kivitelezést keresi. Lotfi Farbod ízlése saját megfogalmazása szerint alapvetően "régimódi", legjobban például bevallottan az impresszionista mestereket kedveli, ezért kortárs gyűjteményében is azokat részesíti előnyben, akik valamilyen módon ezt az érzésvilágot, hangulati és érzelmi karaktert tudják megragadni és közvetíteni, természetesen a régi elődökhöz hasonló technikai felkészültséggel. A hazai kortársfestők közül legtöbbre Csáki Róbert, Konkoly Gyula, Szentgyörgyi József munkásságát értékeli.

Mint "régimódi" gyűjtő, nagy gondot fordít a művek elhelyezésére és azoknak a környezettel való összhangjára. Bauhaus, art deco és minimalista bútorai között - mind irodájában, mind pedig otthonában - bátran helyezi el a kortárs műalkotásokat. Lakókörnyezetébe " és ez születésénél fogva talán nem is meglepő - a szőnyegeket is nagy műgonddal választja meg. Igaz, nem klasszikus, antikizáló, hanem inkább modern, pasztell-színek által dominált perzsaszőnyegek teszik teljessé az enteriőrt. A képzőművészeti alkotások tekintetében bizony elérkezett már a sok gyűjtő számára ismerős pillanat, a képek ugyanis egy idő után elfoglalták a rendelkezésre álló falfelületeket. Érdeklődése ekkor fordult a plasztika, a szobrászat irányába. Boldi, azaz Szmrecsányi Boldizsár ráadásul a gyűjtőnek - felesége révén " rokona is, így pályájának alakulását régóta közelről figyelemmel kíséri és támogatja, legutóbb például a szobrászművész carrarai tanulmányútjának megvalósításához nyújtott segítséget. Rajta kívül Beöthy István (Etienne Beothy) és Kelemen Zénó munkái is helyet kaptak gyűjteményében.

A gyűjtő a festők és szobrászok kiválasztásánál a klasszikus, alapos felkészültségű, kiforrott technikájú alkotókat kedveli, gyűjtői érdeklődése és vonzódása azonban kiterjed az utóbbi időkben Magyarországon is egyre inkább felívelő fotóművészet általa kiemelkedőnek tartott alkotásaira is. Meggyőződéssel hiszi ugyanis, hogy "egy fotográfiai feladat művészi megoldása ugyanúgy hagyományos alkotói képességeket igényel". Attól függetlenül, hogy a fotóművész ecset helyett ebben az esetben kamerával dolgozik, a téma megtalálása vagy például a technikai gondosság véleménye szerint itt sem elhanyagolható tényező. Ez magyarázza, hogy miért emelte be például Lucien Hervé több művét a gyűjteményébe, és azt is, hogy a későbbiekben miért akarja tovább erősíteni gyűjteményének fotográfiai vonalát.