Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Nagy Gyula-

Nagy Gyula képzőművészet iránti érdeklődése négy évtizedes múltra tekint vissza. Közgazdasági tanulmányai mellett egy évig fakultatív módon művészettörténetet is hallgatott, amelynek később, műgyűjtőként nagy hasznát vette. Gyűjteményének megszületése egy szerencsés véletlennek köszönhető: a kulcsfontosságú ingert egy vidéki város régiségkereskedésének kirakatában látott "botrányosan" olcsó, de kiváló kvalitású Szőnyi- és Borsos-rézkarcok jelentették. Ezeket rögtön megvásárolta, és ezzel meg is alapozta későbbi gyűjteményét. Érdeklődése ezután eleinte helyi művészek munkáira összpontosult alapvetően a Jászságban és Szolnok környékén dolgozó, főleg figurális alkotók tájképei formájában.

Az első iránymódosítás akkor következett be, amikor az 1970-es években felfigyelt Tóth Menyhért művészetére. Az először csak reprodukciókon látott műveket hamarosan a művész társaságában is megtekinthette annak miskei műtermében. Az ottani, általában egész napos látogatások, beszélgetések során Tóth Menyhértnek mind művei, mind személyisége nagy hatással voltak a gyűjtőre, ezért érthető szándéka volt a mester műveit beépíteni kollekciójába. Érdekes módon azonban ennek ellenére nem sikerült közvetlenül a művésztől beszereznie a vágyott munkákat, "majdnem kivéve" egy művet, amelyet megvásárolt ugyan, de a művész kérésére "utómunkálatokra" a műteremben hagyta, Tóth Menyhért azonban nem sokkal később elhunyt. Gyűjteményének ma már tekintélyes Tóth Menyhért-szekcióját tehát az alkotó halála után gyűjtötte össze. A rendkívüli jelentőségű festőművész emlékét szívesen ápolta, amikor támogatást nyújtott annak a 2004-ben megjelent albumnak a létrejöttéhez, amelyben több kép is saját gyűjteményéből származik.

Nagy Gyula kollekciójában a másik kiemelten kezelt alkotó a magyar származású Victor Vasarely, aki a gyűjtő szerint "még mindig nincs kellőképpen értékelve". Az egykor elérhetetlennek gondolt művésztől eleinte sokszorosított grafikai alkotásokat szerzett, mostanra azonban már számos egyedi darabbal is büszkélkedhet a gyűjtemény. Vasarely volt egyébként az, aki a konstruktív-geometrikus művészet felé irányította a gyűjtő figyelmét " a kilencvenes évek második felétől ennek hatására erősödött meg a kollekcióban a geometrikus vonal.

Meghatározó a gyűjteménynek Konok Tamás festőművész munkásságát bemutató része. Nagy Gyula számára fontos, hogy baráti kapcsolatot ápolhat a számára fontos művészekkel. Konok Tamás műveinél például a nem közvetlenül a művésztől vásárolt munkákat minden alkalommal együtt elemzik a művésszel, és érdekes módon ennek folytán arra is volt példa, hogy hamisítványra akadtak.

Sok és az életmű szempontjából fontos műveket birtokol Hopp-Halász Károlytól is, akinek geometrikus alkotásain kívül híres "taposott" képeit is kedveli. Ezeket a magyar absztrakt és geometrikus művészet más klasszikusai (köztük például Bak Imre, Fajó János, Hencze Tamás és Nádler István mellett Dargay Lajos, Fazekas Tibor) munkáival, sőt, a Svájcban élő zeneszerző, Hámori Tamás finom kollázsaival együtt találjuk a kollekcióban. Mindemellett folyamatosan igyekszik a művészettörténeti előzmények feltérképezésére is: Étienne Beothy, Bortnyik Sándor, Gyarmathy Tihamér, Huszár Vilmos, Péri László és Zirzer Gyula alkotásai képviselik a gyűjtemény klasszikusabb részét.

Megfogalmazása szerint Nagy Gyula hosszabb idő után jutott el odáig, hogy "megtanuljon látni", azaz hogy felismerje a számára igazán fontos értékeket, műveket és művészeket, amelyek kiválasztásánál viszont nem hagyja magát befolyásolni sem befektetési, sem pedig presztízs megfontolások által.

Ma már csak kortársakat gyűjt, azok közül is elsősorban azokat a műveket, amelyek a "kor szellemét" hordozzák magukban illetve idézik meg. Ennek a gyűjtői felfogásnak köszönhetően került látókörébe a hazai műgyűjtői körökben egyáltalán nem vagy csak alig ismert Kilian Leonard Dax magyar származású, Németországban élő festő- és építőművész, designer, akinek számos munkája található neves magán- és közgyűjteményekben, illetve Kasselben a Volks- és Raiffeisen Bank Nemzetközi Továbbképző Központjában a művész több száz alkotásából valóságos Dax-múzeumot hoztak létre. Dax munkásságából a magángyűjtő számítógépes beavatkozáson alapuló festményeket, grafikákat illetve bútorokat és plasztikákat is beemelt a kollekcióba.

Gyűjteményének darabjaitól csak ritkán válik meg, a kollekció azonban folyamatosan fejlődik: újabban például egyre komolyabban érdeklődik a fotóművészet iránt, amelynek gyűjtését az elkövetkező időszakban intenzívebbé kívánja tenni.