Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Petro Kinga

Petro Kinga talán apai nagyapjától örökölhette a gyűjtő-szellemet, hiszen Dr. Petro Kálmán, Eger városának egykori országgyűlési képviselője szintén műgyűjtő volt. Az unoka viszont nem klasszikus módon fogott a gyűjtéshez, a kollekcióépítést több különleges élmény és fontos esemény alapozta meg. 2001-ben Franciaországban dolgozott a Magyar Kulturális Évad című rendezvénysorozaton. Ekkor számos kiváló képző- és fotóművésszel ismerkedett meg, ami tulajdonképpen az első lökést adta a későbbi képzőművészeti gyűjtés irányába. Különösen az a kérdés foglalkoztatta akkoriban, hogy mi határozza meg egy mű vagy egy művész értékét akár esztétikai kvalitásában, akár anyagi értékében. Érdeklődése oly fokú volt, hogy a témában külön konferenciát is szervezett az INSEAD-on (Institut Européen d’Administration des Affaires " Európai Üzletszervezési Intézet), hogy kiváló szakértőkkel, művészekkel, galériásokkal, sőt, a FIAC párizsi kortárs vásár akkori igazgatójával járják körül a kérdést. A számos különböző megközelítés, értékítélet és szakvélemény hallatán kialakította sajátját, amely szerint "nincs megbízható, objektív mérce, annál is inkább, mert legalább fél évszázad kell a folyamatok és az értékek átlátására". Ezért alakult ki, és azóta is tartja magát "három-emeletes" műértékelése, amely szerint "1.) tetszik, és együtt tudnék vele élni; 2.) tetszik, szívesen látom albumokban, reprodukciókon, kiállításokon, de otthon a falon nem; 3.) nem ragad meg".<"xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Kollekciója megalapozásának következő lépése egy szerencsés családi lehetőségnek köszönhető. Petro Kinga férje, a gyűjtést nagyban támogató Philippe de Chalender kiváló francia karmester. A kilencvenes években két gyermekükkel Párizsban éltek, Philippe ugyanis a párizsi Operában dolgozott. Ekkoriban vásároltak egy tetőtéri stúdiólakást a Pompidou-központ közvetlen szomszédságban " az ottani Szent Márton utca 88-as szám alatt, innen kapta későbbi gyűjteményük a nevét. Az ezredforduló után azonban Magyarországra költöztek, így felmerült a lehetősége, hogy a Párizs szívében, a művészeti élet központjában lévő lakást felajánlják magyar művészeknek, hogy változó hosszúságú turnusokban, 1-4 hétig megtapasztalják és élvezzék a párizsi atmoszférát, inspirációt gyűjtsenek és nyugodt körülmények között alkossanak. Cserébe csupán egy-egy művet kértek a vendégül látott művészektől. Fontosnak tartották viszont szakember bevonását gyűjteményük építésének koordinálásába. Ezzel a céllal keresték meg a Várfok Galéria alapító-tulajdonosát, Szalóky Károlyt, aki az alakuló gyűjtemény kurátora lett. A mindhárom oldal (a művész, a gyűjtő és a galériás) szempontjából egyaránt gyümölcsöző együttműködés eredményeképpen számos kiváló mű került a birtokukba, többek között Nádler István, Győrffy László, Csiszér Zsuzsi, Pacsika Rudolf, Szotyory László, Ujházi Péter, Andreas Berde, Sinkovics Ede és mások alkotásai.

A gyűjtőházaspárt természetesen a műveken kívül maguk a művészek is érdeklik, büszkék rá, hogy a kezdetek óta sok művészbarátjuk lett. Köztudott, hogy egy-egy mű iránti vonzódás gyakran a művész többi alkotása iránti rajongást is kiválthatja, és ez Petro Kinga és Philippe de Chalender esetében is megfigyelhető, hiszen például Pasqualetti Zsófia néhány kisebb művének a gyűjteménybe emelése után többször is ellátogattak a művésznőhöz, immár nagyobb műegyüttesek "megrendelésének" szándékával. Otthonukban így ma nagyszabású installáció látható az alkotótól.

Nemrégiben azonban megfordították az eddigi "gyűjtési irányt". A budapesti Operaház melletti elegáns műteremlakásukat Magyarországra vágyó külföldi művészeknek ajánlják fel hasonló kondíciók mellett, mint ahogyan azt magyar alkotók esetében a párizsi lakással tették. Kollekciójuk így máris olyan művészek munkáival bővült, mint például Jacques Flechemuller, Michael Milburn Foster vagy a magyar származású András Bality.

A kollekcióban elsődlegesen festményeket találunk, emellett azonban nagyméretű sokszorosított grafikák, egyedi papírmunkák és szobrok is előfordulnak. Ami pedig a jövőt illeti, a házaspár biztos benne, hogy a gyűjtés tovább folytatódik. Sőt, az általuk létrehozott sóskúti "Pipacshon Lovasliget és Művésztelep" hamarosan további lehetőségeket nyit meg, és sok új és izgalmas művész barátságával kecsegtet.