Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Szűcs Ferenc

Válaszul arra a kérdésre, hogy miért épp kortárs alkotásokra irányítja a figyelmét, kiderül, hogy "fel sem merült benne, hogy klasszikusokat kezdjen gyűjteni, hiszen az ember fiatal kora óta keresgél, és választását jelentősen befolyásolja, hogy milyen filmeket néz, milyen zenét hallgat, kikkel találkozik az egyetemen.". Szűcs Ferenc a képzőművészet kapcsán "érdeklődőnek" tekinti magát, hiszen " ahogy fogalmaz - "még hiányzik belőle az olyan fokú szellemi odafordulás, esetenként az olyan szintű művészettörténeti vagy műtárgybefektetési felkészültség, amely egy-egy komoly gyűjtőt jellemez". <"xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Elmondása szerint részéről "nincs szó tudatos szelektálásról vagy tematikus koncepcióról", hanem egyszerűen csak azt veszi meg, ami tetszik. A másik meghatározó érv számára a kortárs, aktuális művészet mellett a személyes ismerettség lehetősége, a kapcsolat, sőt, esetenként személyes barátság, ami az alkotókkal létrejöhet.

Mint megannyi más gyűjtő esetében, számára is akkor nyílt lehetőség képzőművészetet vásárolni, amikor korábbi kisebb lakásukból egy nagyvonalú és letisztult családi házba költöztek, amelynek már a tervezése és kivitelezése során számoltak azzal a tényezővel, hogy festmények, szobrok, printek, illetve adott falfelületre komponált alkotások is kerülnek a térbe. A gyűjtemény építésére vonatkozó döntéseket közösen hozzák feleségével, ami érthető, hiszen egyelőre minden alkotás "szem előtt van", vagyis együtt élnek velük, tehát fontos szempont, hogy azokat mindketten elfogadják.

2006-ban a Galamb utcában működő kis kávézó-galériában találta szembe magát először Szűcs Attila több kisméretű festményével, amelyeket akkor és ott ugyan nem vásárolt meg, de néhány évvel később mégis ezekkel a képekkel indult el a gyűjtés. A Zöld nyúl homályos, szürreális, és a Levágott ujjú kisfiú megkapó portréja volt tehát a két első alkotásuk, amelyeket a művésszel való személyes megismerkedés után több grafika és olajfestmény is követett.

Az elmúlt években Szűcs Attila munkái mellett Ádám Zoltán lett az a festő, akitől legtöbbször, és gyakran jelentős munkákat vásároltak. Alapvetően figurális képeket kezdtek el gyűjteni, aztán persze jöttek olyanok is, amelyek már nem illettek bele ebbe a sorba. Így Iski Kocsis Tibor, Ipacs Géza, Ötvös Zoltán vagy Hecker Péter munkái mellett vásároltak például Batykó Róbert absztraktba hajló hangszer-sorozatából is. Ritka jelenség ilyen "fiatal" gyűjtőknél, hogy nem idegenkednek az új médiumoktól sem, Várnai Gyula Stalker vagy Mese Aquarel című light-boxai ugyanúgy helyet kaptak Szűcsék gyűjteményében, mint Szarka Péter pszeudo-valóságot megragadó printjei. A fiatalabb művészgenerációból Tarr Hajnalka képviselteti magát finom, érzékeny grafikáival, a moldvai származású Alexander Tinei pedig egy női portéjával, valamint " üdvözlendő ritkaságként - a szobrászok közül Duronelly Balázs, Farkas Zsófia, Kovách Gergő és Kotormán Norbert több munkával is jelen van.

A magyar galériarendszerről, művészeti szcénáról, annak kommunikációs gyengeségeiről, tőkehiányos működéséről Szűcs Ferenc markáns véleménnyel van. Ennek ellenére vannak olyan budapesti kereskedelmi galériák, amelyeket rendszeresen látogatnak feleségével, amelyeknek működését, művészkörét folyamatosan figyelik. Ezek közé tartozik többek között a Deák Erika Galéria, az acb Galéria és a Dovin Galéria.