Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Valkó Csaba

Ha van ilyen kategória, akkor leginkább "amatőr gyűjtőnek" tekinti magát, és gyűjtői motivációjának bemutatásakor hangsúlyozza, hogy "nincs egyértelmű koncepciója vagy szoros elméleti vezérfonal, amely mentén műalkotásokat vásárol". Valkó Csaba meggyőződése szerint "a gyűjtéshez elsősorban tőke kell". Míg korábban inkább mennyiségi meggondolások alapján inkább olcsóbban igyekezett hozzájutni kevésbé jelentős munkákhoz, addig ma sokkal szívesebben költ többet egy-egy meghatározó, korszakváltó alkotásra valamely már befutott művésztől, mint ezt korábban tette. Lakótereiben és a munkájához kapcsolódó közösségi- és irodai enteriőrökben mindenhol jelen van a kortárs művészet. Ahogy ezek a terek változnak, módosulnak körülötte, annak megfelelően természetesen az is átalakul, ami a falra kerül.

Körülbelül 2004-ben, amikor a budai Lánchíd 19 hotel koncepcióján dolgoztak, Szalóky Károly, a Várfok Galéria tulajdonos-vezetője felhívta a figyelmét, hogy a közel 90 éves francia művésznő, Françoise Gilot három lengővászon képe megszerezhető, együtt megvásárolható. Akkor ezeket a nagyméretű alkotásokat megszerezte a hotel számára, ami nem szokatlan vagy váratlan, hiszen elmondása szerint "Szalóky és a Várfok Galéria korábban és most is állandó szakmai kapcsolatot jelent", szívesen hallgat rá, és bizalommal vásárol tőle. Gyűjtői döntéseinek meghozatalakor már korábban is szívesen támaszkodott szakember véleményére, hiszen gimnáziumi barátja, a művészeti tanácsadó és műtárgyszakértő Einspach Gábor közbenjárására kezdett festményekre és alkotókra figyelmet fordítani, aukciókra járni. A barátság tehát egyben szakmai irányítást, tanácsadást is jelentett, amelyre alapozva a kilencvenes évek elején először klasszikus modern műveket kezdett gyűjteni elsősorban Scheiber Hugótól és Kádár Bélától, de vásárolt alkotásokat Mattis Teutsch János és Rippl-Rónai József munkásságából is. Bevallása szerint "a vonzódása mindig megvolt a kortárshoz, aztán ahogy galériákba és kortárs eseményekre kezdett járni, egyre jobban magával ragadta az élmény, hogy hús-vér művészekkel találkozhat, megkérdezheti tőlük, az alkotói folyamat során mire gondoltak, mit miért választottak, milyen indíttatásból döntöttek valami mellett". Az alkotók megismerése, a műteremlátogatások olyan addicionális érzelmi töltetet adtak, amelynek következtében egyre erősebben kezdett kötődni a kortárs művészethez. Az utóbbi mintegy tíz évben elsősorban Szűcs Attilától, Roskó Gábortól, Mulasics Lászlótól és Rozsda Endrétől vásárolt. Gyűjteményében egyebek mellett Nyári István, Bullás József, Révész László László és Király András munkái is megtalálhatóak. A kollekciót olyan pályakezdő vagy nem magyar származású művészek színesítik, mint például Moizer Zsuzsa vagy Martin C. Herbst, akik elsősorban a Várfok Galéria és a Deák Erika Galéria művészeinek köréből kerülnek ki. Az utóbbi évek feszített munkatempója miatt kevesebb ideje volt követni a piacot, a felbukkanó alkotásokat, ennek hatására ugyan lelassult valamelyest a gyűjtemény gyarapodása, de "mindenképp szeretné folytatni", sőt, a szokványos festményeken kívül akár az új médiumok felé is kész nyitni.

Elmondása szerint a birtokában levő műtárgyak csupán mintegy fele van falakon kiakasztva, "bár az semmiképpen sem vonzza, hogy egy légkondícionált raktár számára gyűjtsön, így ha valamit vásárol, most már jobban meggondolja, és adott esetben inkább elad egy-két másik képet, hogy helyet csináljon az újnak". A befektetői múlttal rendelkező üzletembert a műtárgybefektetés (pillanatnyilag) nem érdekli, bár természetesen szempont az alkotó ismertsége, elfogadottsága, de ez pusztán az alkotás megvételének pillanatában döntő. A múlt századi klasszikus modern képek piacát a mai napig figyeli, aukciókra is eljár, és kimondottan üdvözlendőnek tartja, hogy a műtárgypiacon megerősödtek a galériák pozíciói.

Az a tapasztalata, hogy "környezetét pozitívan befolyásolja, nyitottabbá teszi, hogy ilyen műalkotásokkal veszi körül magát és így őket is". Előfordult, hogy valakinek kölcsönadott néhány kortárs képet, amiket évek múlva csak akkor kapott vissza, amikor az illető elkezdett ő maga is vásárolni.

Munkája nemcsak a Lánchíd utcai szálloda esetében kapcsolódott össze szenvedélyével, hiszen a kortárs design és vizuális művészet iránti elkötelezettségének nyomát a tabáni Rác Fürdő helyén épülő hotel belső tereiben is látni lehet majd: az olasz tulajdonosokkal egyetértésben a Tabán és Budapest múltját és jelenét megörökítő fotók kerülnek majd ide, amelyeket Lugosi Lugó László gyűjtése és készülő könyve alapján válogatnak ki.