Festménygyűjtő

Amennyiben Fesménygyűjtőként szeretne szerepelni, ide kattintva jelentkezhet és feltöltöltjük életrajzat.

Balázs Csaba

Jóllehet Balázs Csabához mindig közel állt a képzőművészet, valójában felesége indította el a műgyűjtés útján, amikor 30. születésnapjára egy Dienes Gábor-, a következő évben pedig egy Nagy Gábor-grafikát kapott tőle ajándékba. Kezdetben Takács Lajos, a Gallery Christoff tulajdonosa segített a kollekció alakításában. Az alapokat részben a szentendrei Vajda Lajos Stúdió művészeinek – efZámbó István, feLugossy László, Wahorn András – alkotásai jelentették, részben pedig egykori katonatársaitól és akkoriban megismert barátaitól kapott műveket Balázs Csaba. Később többek között Ujházi Péter, Birkás István, Földi Péter, Balla Attila, Tölg-Molnár Zoltán, Palotás József, Csíkszentmihályi Róbert, majd Konkoly Gyula, Bukta Imre, Méhes Lóránt, Kelemen Károly és Koncz András alkotásaival bővült a kollekció.

„Tavaly két lényeges változás történt a gyűjteményben – mondja Balázs Csaba. – Az egyik, hogy nagy részét értékesítettem, az eladott műtárgyakból befolyt haszon egy kis részét újak vásárlására fordítottam, a megmaradt kollekciónak pedig kurátoraként tevékenykedem tovább. A másik, hogy 2000 körül leálltam a gyűjtéssel, az elmúlt hat évben – nevezzük ezt egyfajta feltöltődési időszaknak – átnéztem, rendszereztem az anyagot. Aztán tavaly újra elkezdtem vásárolni. Az ízlésem és az irány nem változott, továbbra is csak kortárs és csak magyar művészek munkái érdekelnek.”

Balázs Csaba befolyásolható gyűjtőnek tartja magát, ám azt a képet, ami azonnal megtetszik neki, nem veszi meg, mert úgy érzi, nem tud „hozzá fejlődni”. „Először majdhogynem utálnom kell a képet ahhoz, hogy később be tudjam fogadni” – magyarázza. Balázs szinte kizárólag műteremből válogat, fontos számára a személyes élmény, a művészekkel való kapcsolat – valójában ez az (egyik) oka annak, hogy csak kortárs magyarok érdeklik. A kollekció azon darabjai, melyek nem szerepelnek letétként különféle közgyűjteményekben, Balázs otthonában, raktárakban és az irodában találhatók. „Amit tudunk, kiteszünk, mert egyrészt egy gyűjtemény akkor él igazán, ha látható, másrészt tetszik az a folyamat, ahogy egy festményt vagy tárgyat befogad egy nem gyűjtői közeg. Érdekel, hogy a kollégák mit szólnak egy-egy új darabhoz, hogyan alakul a véleményük, kinek, melyik kép lesz a kedvence, hogyan tanulnak meg együtt élni velük.”